Alvó gyermekek Budapesten a Keleti pályaudvar aluljárójában, ahol néhány nap alatt több ezer menekült zsúfolódott össze, miután a magyar hatóságok közölték, hogy bizonytalan ideig a pályaudvar nem fogad és nem indít vonatokat Hegyeshalom irányába. Önkéntesek és civil szervezetek próbáltak mindenkinek étellel, gyógyszerrel, hálózsákokkal segíteni.

A menekülteket a médiában általában, menekülés közben, vagyis a megszokott élethelyzetüktől eltérő, extrém helyzetben mutatták, az esetek nagy többségében totál vagy nagytotál plánban– ebből kifolyólag a képeken megfáradt, ingerült, ideges, rongyos, kiszolgáltatott és félelemmel teli kriminalizált embereket láttunk. Ezekből nem igazán derült ki, hogy milyenek is ők valójában, ezért szerettem volna megmutatni azeket az embereket egy olyan hétköznapi helyzetben, mint például egy hagyományos családi, vagy portréfotózás. A képek a II. János Pál pápa téren készültek.

A sorozat képei Magyarbólyon és Zákányban készültek 2015 októberében, a magyar-horvát határon. A helyszín egyike volt azoknak a pontoknak, ahol a menekültkrízisből hirtelen mechanizmus lett: a tömeg kezelése egyre hatékonyabb és szervezettebb fellépést kívánt a hatóságok részéről. A rendőrség és a menekültek találkozása így gyors, gépies mozdulatokra, és utasításokra redukálódott, a résztvevők személyiségének teljes kiiktatásával. A menekült-tömeg effajta arctalansága olyan tapasztalatot jelentett, mely által figyelmem a tér és a hatalom szimbolikus feldolgozásának lehetőségei felé terelődött.