A Szellemvárosok című anyag, a több mint húsz éve magukra hagyott volt szovjet katonai bázisokat dolgozza fel Magyarországon. A kivonuló szovjet csapatok az általuk épített „városokat”, a kisajátított – gyakran műemlék - épületeket nem tudták visszavinni magukkal. Amit itt hagytak, azt nagyrészt ellopták. Az üres, kifosztott romokat pedig lassan visszaköveteli, visszaveszi a természet. Méghozzá ugyanazzal az agresszióval, amellyel egykor a szellemvárosok építői és használói elvették a természettől a területet. Így válik banálissá az, ami valaha félelmetes volt.

A nappali fényben láthatatlan dolgok éjjel életre kelnek, új tartalmat kapnak. A sötétben szemünk azonnal igazodik a fényhez. Erős fényforrásokat látunk, amelyek csak bizonyos részleteket világítanak meg. Így kiemelve, átformálva struktúrájukat, melyeket a többi napszakban észre sem veszünk, és úgy megyünk el mellettük, mintha nem is léteznének. Az éjjeli látkép árnyékba rejtett, elmosódott részletei tele vannak titkokkal, meglepetéssel. Megfoghatatlan efemer jelenség.

Eltérő irányok.

Körülvesz minket az elmúlás. Lassan és csöndesen kitörlődnek az életünkből dolgok, mintha soha nem is léteztek volna.