Yelena, Három cukorral - a máramarosi ukrán kislány fotója bejárta a világot

delmagyar.hu 2010. 05. 08.
Mitől jó egy fotó? A kérdésre nehéz választ adni, az idei sajtófotó-kiállítás díjazott fotóriporterei és a zsűrielnök is küszködik a definícióval.

Fontos, hogy a kép meghökkentő, egyedi legyen. A jó fotós ismérvei: a magas szintű technikai tudás és a tehetség.

- Olyan, hogy sajtófotó, nem létezik - szögezi le már beszélgetésünk elején Horváth Péter fotográfus, az idei sajtófotó-pályázat zsűrijének elnöke. - A fotográfia megjelenése a sajtóban rengeteg módon lehetséges, de újságtól, környezettől és kultúrától függően egészen mást jelenthet a jó sajtófotó fogalma. Ha cinikus akarok lenni: az a jó fotó, ami az újságnak és a szerkesztőnek a pillanatnyi érdeke szerint megfelel.

A pályázat zsűrielnökeként az ragadta meg a figyelmét leginkább, hogy nagyon sok tehetséges ember és munka volt a pályázaton. Ez öröm, az viszont szomorúságra ad okot, hogy a remek képek nagy részét nem látta megjelenni a magyar sajtóban. Szerinte a magyar sajtóban a minőségnek kevés helyen van becsülete. A szerkesztők ritkán veszik észre, ha egy kép jobb az átlagosnál, és a jó munka nem tükröződik a honoráriumban.

- Az idei sajtófotó-kiállításon a 2009-es év eseményeiből többen pályáztak a Magyar Gárda tüntetésein, az afganisztáni katonai műveletekről, illetve a romagyilkosságokat követő temetéseken készült képekkel. Nem unalmas ez? - kérdeztük Horváth Pétert.

- Minél nagyobb nyilvánosságot kap egy esemény, annál nehezebb átlépni a paneleken. Nagyon nehéz olyan emberi momentumot, egyedit találni az eseményen belül, ami kiemelkedik a mindennapi hírképek sorából. Amit teljes joggal keres a néző a sajtófotón, hogy a dolog lényegét ragadja meg, lássa közelről, érezze a részleteket. Ez viszont inkább már a fotóesszé műfaja, ami egyre inkább eltűnik.

A magyar és a nemzetközi fotósvilágot összehasonlítva Horváth Péter arra mutat rá: kicsi országban élünk, kicsi sajtóval.

- A sajtó nem önmagában létező valami, hanem annak a közegnek a tükre, amiben létezik. Ha egy fotós bárhol a világon egy komoly ügynökségnél dolgozik, és történik valami nagyon fontos esemény, akkor bevágja a táskájába a 20 ezer dolláros felszerelését, repülőre ül, vezetőt, autót, helikoptert bérel, és az elkészült képet a saját laptopjáról azonnal hazaküldi. Ezzel szemben a magyar sajtófotós felül a kis mopedjére, berakja a táskájába a spórolt pénzén megvett fényképezőgépét egy-két objektívvel, bekéredzkedik az ajtón, dolgozik, és utána elküldi otthonról a képeket. Egészen mások a lehetőségek és a feltételek itthon és külföldön, ez pedig meglátszik a végeredményen is.

Econtest by Eox