Tiszavirágzás.
Június közepén évről évre lebilincselő jelenség színhelye a Tisza. A "virágba borult" folyó felett alkonyatkor impozáns méretű kérészek jelennek meg, és néhány perc múltán már milliószámra bújnak elő lárvabőrükből. A násztáncukat járó tiszavirágok párzás után a vízfolyással szemben repülnek, hogy a folyóba ejtett petéiket a sodrás ugyanoda vigye, ahol ők az iszapban töltötték három évig tartó lárvaéletüket. Rövid imágó-életük ezzel véget ér

Életre kel a folyó.
Az első percekben még egyenként bújnak elő a folyóból a tiszavirágok, és rögtön szárnyra is kapnak

Virágmintás folyó.
A hímek még egyszer vedlenek, majd rögtön párt keresnek maguknak. Az egymásra talált párok különleges, virágszerű alakzatban járják násztáncuk utolsó taktusait a víz felszínén

Milliók jönnek. Percről percre egyre több és több kérész rajzik a folyó felett

Zajos szerelem.
A folyó felszíne szinte forr a rengeteg tiszavirág násztáncától, ami különös, összetéveszthetetlen hangot kelt

Célirányos repülés.
A kaotikus összevisszaságban egyszerre megjelenik a rend, a tiszavirágok kavargó felhője megindul fölfelé a folyó felett

Mindig csak fölfelé.
A nőstény kérészek a párosodás után a folyásiránnyal szemben repülnek néhány kilométert

Aki lemarad, kimarad.
Azok a kérészek, amelyek ezen az estén nem találtak párt maguknak, végérvényesen búcsút mondhatnak a szaporodás lehetőségének

A folyóra bízzák.
A megtermékenyített nőstények az utolsó repülés után a folyóba ejtik a petéiket, amelyeket a sodrás ugyanoda viszi, ahol ők az iszapban töltötték három évig tartó lárvaéletüket

A kérészélet vége. Mire leszáll az éj, a kérészek teljesítik biológiai programjukat