Sajtófotó 2008

A juhász

Szatmár legendás legelői elgazosodtak, a Kisalföld rétjei jórészt üresek, a Hortobágy pusztái állatokért kiáltanak. Mi lesz az aranyfüvű rétekkel, a gyémántos legelőkkel?  Hová lesznek a pásztorok állatok nélkül? Merre bujdosik el a pacsirta, a bíbic kiknek tápláléka az állatok járta dús legelő. Hol iszunk habos tejet, kinél kóstolunk ízes sajtot, hisz nem fejik a birkát. Mivé porlad tudománya csikósnak, gulyásnak, juhásznak?
Sáfián László a mesebeli juhász. Itt van, élő valóságban. Fején kerek, debreceni mestertől való kemény juhászkalap, vállán az öregapja cifra szűre, inge hófehér, fekete csizmája kivillan a szűr alól. Rátámaszkodik a kampóra. Lábánál a kutya, lesi a parancsát. A juhász nem moccan. Acélos kék szeme résnyire húzva, belenéz, és nem tudod, mire gondol. Szólt-e, vagy csak pisszeget? A kutya sovány kis keverék, már lohol, ugatva keríti a falkát, a birkák körzővel megrajzolt, szabályos körbe rendeződnek. Újabb parancsra ösvényt vág közéjük. Utána csapattá szedi szét őket. Újabb kurta parancsra érkezik, a kutya vágtatva intézkedik, a birkák most csigavonalba fejlődnek... Csak bámulok. A családjuk igazi juhászdinasztia. Nyolc éves volt, mikor az első kalapot csináltatta az apja neki. A kukoricaföldre reggel nyolc órakor kicsapta, este nyolckor beengedte a falkát. Apja rögtön jelezte,azzal nem lett juhász, hogy kalapot vágott a fejére, ilyen a juhászélet.Tudni kell a juh körül viselkedni. Nem lehet háborgatni, mindennek meg van a maga ideje, mikor kell vizet engedni, hogy kell egy fias juhhoz odamenni, hogy kell a hodályon végigmenni úgy, hogy a birka ne kelljen fel. A birkának az jó, ami az embernek. A nyugodt élet. Mert a birka tudja, mi a jó neki. A birka kunszelíd. Vagyis vad, sose szelídül meg egészen. A hodályt például nem állja. A karámban megriad. Ha meg kell fogni, inkább odakint fogja meg.
Econtest by Eox