Gyors összegzés Tamas Szlukovenyitől, a zsűri elnökétől

Gyors összegzés Tamas Szlukovenyitől, a zsűri elnökétől
Igen magas szintű volt a verseny

Tamas Szlukovenyi (Szlukovényi Tamás) kanadai állampolgár, World Press Photo díjas fotográfus, hat éven át töltötte be a Reuters „Global Picture News Editor” pozícióját. Fotós karrierjét Budapesten kezdte, majd a kanadai Globe and Mail-nél folytatta, ahonnan 1990-ben került a Reuters-hez, a világ egyik vezető hírügynökségéhez.

Szívesen vállalta, hogy a Magyar Sajtófotó Pályázat 2010 zsűri elnöke lesz. Az alábbi összegzés, beszélgetés pár perccel azután készült, hogy a nemzetközi zsűri befejezte a három napon át tartó munkáját és meghozta valamennyi döntését.

Igen magas szintű volt a verseny - mondta a zsűri elnöke. -Hosszú és kemény munka után igen jó eredményre jutottunk. Nagyon jó érzés számomra, hogy visszajöttem Magyarországra és ennyi idő után részese lehettem a magyar fotós közösségnek és hasznos, szép munkát végeztünk.

Az eredmény nagyon jó! Nyilvánvaló - és erre előre lehetett számítani -, hogy a vörösiszap katasztrófa helyszínén készült fotók domináltak a pályázaton. De azért más témakörökben is készültek nagyon jó munkák.

Gratulálok a magyar fotósoknak és csak bíztatni tudom őket arra, hogy a most látott színvonalon folytassák a munkájukat.

Volt-e kedvenc képe, képsorozata a választékban?
Igen, a társadalomábrázolás-dokumentarista sorozatban szerepelt, nagyon emberséges és megható munka volt és nagyon örülök annak, hogy díjat is nyert.

Korábban mennyire ismerte a magyar fotósok munkáit?
Az igazság az, hogy ameddig aktívan dolgoztam a Reuters fotós főszerkesztőjeként, erre nem igazán jutott időm, arra meg különösen nem, hogy hazajárjak és összefussak a kollegákkal. A fiatal generáció tagjait nem nagyon ismerem és nagy élményt jelentett számomra a velük való személyes találkozás és az, hogy a munkáikat megismerhettem. Őszintén mondom: nagyon jó a véleményem róluk.

Melyik kategóriában érezte a legerősebbnek a mezőnyt?
Talán a természet egyedi kategóriában, ahol nagyon nehéz volt a döntést meghozni és a társadalomábrázolás-dokumentarista kategóriában volt kemény és szoros a verseny.

Mit tapasztalt a zsűri elnökként: más volt a szemlélet, a képek megítélése a külföldi és a magyar zsűritagoknál?
Igen, volt különbség, de ez nagyon jó, mert ez egy tanulási lehetőség és nyitás lehet a nemzetközi megítélés felé. Ugyanakkor a magyar sajtófotónak vannak hagyományai, érdekességei, jellegzetességei, amelyeket a külföldiek nem ismernek. Biztos vagyok abban, hogy a külföldi zsűritagok döntései gondolkodásra is késztethetik a pályázókat. Mielőtt hozzáfogtunk a zsűrizéshez a magyar kollegáktól is azt kértem, próbáljanak meg „külföldiként” gondolkodni, és kissé elszakadni attól, amit a magyar sajtófotózásról tudnak, azért, hogy a lehető legobjektívebben tudjuk elbírálni azt, amit éppen látunk. Úgy érzem, ez megtörtént.
Ugyancsak jó volt, hogy a zsűri tagjai nem csak különböző nemzetiségű fotósok, de különböző háttér, tapasztalat, pályaív jellemző rájuk. Ebből adódóan gyakran igen eltérően szavaztak, de a többfordulós szavazások végén, az eredménnyel mindenki elégedett volt. Mindegyik zsűritaggal nagyszerűen lehetett együtt dolgozni, vitatkozni, elemezni és adott esetben konszenzusra jutni.

Előfordultak-e késhegyre menő viták?
Nem. Kisebb nézeteltérések adódtak, de végig jó hangulatban és könnyedén ment a munka.

Éveken keresztül a világ legjobb fotósaival dolgozott együtt. Most a zsűrizés után, hova sorolja a magyar fotósokat színvonalban, tudásban, látásmódban?
A látásmódjuk kiváló. Nyilvánvaló, hogy keveseknek adatik meg közülük, hogy a fotózás szempontjából legvadabb, legegzotikusabb helyekre eljussanak, de nem ez a lényeg. Az számít, hogy a fotós hogyan látja azt a szituációt, helyszint, amit megörökít. Mindabból, amit most láttam ugyanarra szintre helyezem őket, mint akikkel korábban volt szerencsém dolgozni. Nem számít, hogy honnan jön valaki, csak az számít, hogy mennyire érzi a képi világ erejét és mennyire akar vele valamit megmutatni a világnak.

Régóta vita tárgya, hogy a magyar sajtófotó pályázatra nem csak a hivatásos fotósok nevezhetnek be. A pályázat nyílt, bárki beküldheti a képeit. Egyetért ezzel, vagy sem?
A fotózás annyira kinyílt mostanában, hogy nem lehet beszűkíteni csak profi fotósokra, ha az amatőr fotós ugyanazt a szintet tudja produkálni, mint a profi. Teljesen mindegy, hogy kinek mi van a névjegykártyájára írva, milyen fényképezőgéppel dolgozik, az a lényeg, hogy milyen szeme és szíve van. A végeredmény számít!

Elégedetten és nyugodt szívvel tér vissza Kanadába? Úgy érzi, hogy helyes, megvétózhatatlan döntéseket hoztak?
Nyilvánvaló, hogy nincs a világon olyan zsűri, amelynek a döntéseivel mindenki elégedett és nem kritizálja, dühíti valamiért. Azt mondom: a lehetőségekhez és a körülményekhez, a pályázati anyagokhoz képest, nagyon jó eredmények születtek.

Ön fotózik-e még?
Igen és most megint egyre többet. Egy év múlva majd beszámolok róla.

Visszavárjuk!

László Ágnes

Econtest by Eox