Butuska köszöntése lefotózott valóságunknak

vagy.hu 2012. 06. 27.

Debrecen - Az elmúlt év izgalmas pillanatai, drámái, olykor mosolyfakasztó élethelyzetei, természeti kincsei és csodái, illetve sporteseményei tárulnak elénk a Kölcsey Központban. Megnyílt a XXX. Magyar Sajtófotó Kiállítás. De hogyan!

Az immár harmincadik alkalommal kiírt sajtófotó pályázat kiemelkedő műveiből összeállított kiállításon az a világ tárul elénk, amellyel az alkotók munkájuk során találkoztak. Ebből adódóan rendkívül változatos képpel szembesülhetnek az érdeklődő látogatók. A tárlaton láthatóak az elmúlt év egyik legmegrázóbb hazai eseménye, a West Balkánban történt tragédia - három fiatal lány vesztette életét a zsúfolásig megtelt helyiségben - képei, megnézhetjük, milyen nyomorúságos körülmények között élnek a lakók az egyik nagybányai házban, amelyet fallal választott el a közeli úttól a helyi önkormányzat, és szembesülhetünk a parlamenti hétköznapokkal, kicsit más szemszögből, mint ahogyan azt a televíziós közvetítésekkor látni lehet.

A kiállítás célja nem más, mint közszemlére tenni majd’ száz pillanatfelvételt, melyek más-más módon ejtik rabul a közönséget. A téma, a hangulat, a perspektíva is képenként változik, ezért az idő- és térutazás végéhez érve az az érzésünk támad, hogy mindenből kapunk egy kis ízelítőt. Az időutazás tovább folytatódik azonban, ugyanis a Kölcsey Központ Bényi Árpád terme kalandos útra invitál. A „Harminc év képekben” című kísérő kiállítás az elmúlt három évtized legjobb magyar sajtófotóinak válogatása mintegy visszatekintés a múltra, 1982-től napjainkig.

Tóth Károly, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke megnyitó beszédében (alább teljes terjedelmében közöljük) arról szólt, hogy a magyar fotográfusok immár évszázados sikertörténete napjainkban is folytatódik, a világ élvonalában álltak és állnak közülük sokan ma is.

A Budapesten már látogatói rekordot döntő rendezvény július 12-ig várja az érdeklődőket Debrecenben, a közönség leadhatja szavazatait az általa legjobbnak ítélt képre, képsorozatra.

Hogyan puszilta meg Dánielfy Zsolt a Mikulás kopasz fejét, illetve miként helyettesítette Kósa Lajos polgármestert
Az esemény központi honlapján is látható meghívóban az szerepelt, hogy a megnyitón köszöntőt mond Kósa Lajos, Debrecen polgármestere. Ő azonban nem jelent meg – ahogy legutóbb például az ünnepi könyvhét kezdetén sem –, ám most nem Somogyi Béla kulturális alpolgármester ugrott be a város első embere helyére, hanem Dánielfy Zsolt fideszes önkormányzati képviselő, a kulturális bizottság egyik alelnöke, színművész és vállalkozó.

Dánielfyt minden bizonnyal meglephette a hirtelen ráosztott szerep, mert rögtönzése igen butuskára sikeredett szószaporítás volt csupán (egyes résztvevők szerint oltári nagy hülyeségeket hordott össze), kínosan méltatlan intermezzója az eseménynek.

Hölgyeim és Uraim !

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntöm mindnyájukat a Magyar Újságírók Országos Szövetsége immár három évtizedes és legrangosabb rendezvényének megnyitóján.

Közhely talán, de attól még igaz, hogy a fotográfia és nem utolsó sorban a magyar fotográfusok immár évszázados sikertörténete napjainkban is folytatódik. Ők azok, akik tehetségükkel, tudásukkal, teljesítményükkel nem csupán maguknak, de hazájuknak is tekintélyt és hírnevet szereztek. A világ élvonalában álltak és állnak közülük sokan ma is.

Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke

És hogy az iménti kijelentés ne tűnjék öntömjénezésnek, következzenek a zsűri egyik tagjának, a Reuters romániai vezető fotóriporterének, Radu Sighetinek a szavai: „Személy szerint rám mély benyomást tett minden kategóriában a képek története, a magyar fotósok hatalmas történetmesélő ereje a hírfotótól kezdve a sorozatokig. Nagyra értékelem, hogy kortársaik napi életének minden szegmensébe betekintenek belföldön és külföldön egyaránt. A fotózás úttörői közül sokan magyarok voltak, munkáik megtalálhatók sok-sok múzeumban és fotótörténeti könyvben. A ma új fotósai lépést tartanak elődeikkel … A magyar hírfotózás szíve maga a pályázat, amely 30 éve meghatározó tényezője a magyar fotóriporteri tevékenységnek.”

Hölgyeim és Uraim!

A kiállítás lenyomatát adja a tavalyi esztendőnek, az örömnek, a bánatnak, a tragédiának, a sikernek és persze a humornak, egyszóval az életnek. És hogy mindez elénk tárulhat, az a fotográfusnak köszönhető, ő az, aki megörökíti a múló, a soha vissza nem térő pillanatot.

„A fotográfus látja igazán világosan, hogy a jelenségek szüntelenül változnak, és ha egyszer elhaltak , nincs földön oly erő, amely életre keltheti őket" - mondja ezt a világhírű francia Henri Cartier-Bresson, aki azt is elárulta, hogyan dolgozik a fotográfus: „Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden képességünk egyesül. Akkor a fej, a szem, a szív is ugyanazért működik. A fényképezés egyfajta kiáltás, de nem azért, hogy eredetiségét bizonyítsuk. A fényképezés az élet egyik formája.”

Nos tehát ismerkedjenek az élet egyik, ilyesfajta formájával, köszönhetően a kiállítás létrehozásában közreműködőknek, mindenekelőtt László Ágnesnek, aki fáradhatatlan szervezője és életben tartója ennek a seregszemlének. A rendezőnek, Szalay Zoltánnak, a kitűnő fotográfusnak, akinek ez az utolsó Sajtófotó rendezése, csinált eddig harmincat, azt mondta, jöjjenek az ifjak immár.

Figyelmükbe ajánlom a kísérő rendezvényt is, amely visszatekintés 3 évtizedre. Rácsodálkozhatnak, mennyi minden történt velünk. Jó nézelődést kívánok!

Fotó: Konyhás István

Videó: Laczkó Kornél

Econtest by Eox