Díjhalmozók a XXX. Magyar Sajtófotó Pályázaton

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége által meghirdetett XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat 2011-re 307 szerző pályázott sikeresen 8848 képpel.
A 2012. január 6-án zárult nyílt pályázatra, 13 kategóriában, a 2011. január 1. és 2011. december 31. között készült képeket lehetett beküldeni. A társadalomábrázolás dokumentarista fotográfia kategóriába beadható volt olyan pályamű is, amely több éven keresztül készült.

A beérkezett pályaművek kategóriánkénti megoszlásában az elmúlt évekhez képest nem történt alapvető változás. Érdekesség, hogy a legtöbb felvétel 688 db a Természet és tudomány egyedi kategóriában érkezett és ez jelentősen meghaladta a tavalyi évi darabszámot. Ugyancsak sok kép érkezett az Emberábrázolás-portré egyedi kategóriában (551), a Sport egyedi kategóriában (393 db), a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia egyedi kategóriában (304 db) és a Bulvár, humor, zsáner kategóriában (306 db). Arányaiban kevesebb kép érkezett be a Művészet egyedi és sorozat kategóriában.

A Sajtófotó Pályázat 2011 zsűrizésére 2012. január 20. - 22. között került sor a MÚOSZ székházában, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan a zsűrizés nyilvános volt és azt bárki figyelemmel kísérhette a Fotoklikk internetes portálon is.
Az öttagú zsűri elnöke: Tony Hicks,az AP európai és afrikai fotószerkesztője
A zsűri külföldi tagjai: Marán Pauer publicista, fotótörténész, a Pozsonyi Jogi Egyetem média fakultásának vezetője, Radu Sigheti, a Reuters romániai vezető fotóriportere
Magyar tagok: Szalmás Péter,a Népszava képszerkesztője és Virágvölgyi István, az MTI fotószerkesztőségének vezetője.

A zsűri, a pályázatban meghirdetett kategóriák között nem osztotta ki a Sport sorozat kategória első díját.

A XXX. Magyar Sajtófotó Pályázat 2011 abszolút nyertese

Hajdú D. András, az Origo fotóriportere.
Elnyerte:
a legkiemelkedőbb teljesítményért járó

MÚOSZ Nagydíjat a West Balkán tragédia c. képsorozatáért
a legjobb emberközpontú dokumentarista fotográfiáért járó

André Kertész Nagydíjat A nagybányai Bejrút c. képriportjáért
a legjobb kollekcióért járó Munkácsi Márton díjat
az Elég volt!c. képe lett a Hír-eseményfotó kategória 1. helyezettje, és a Tűz van babám c. képriportjáért a Művészet (sorozat) 2. díját kapta meg.

A Budapest Fotográfiai Ösztöndíjat Móricz Simon, a Népszabadság fotóriportere nyerte el, a sajtófotó pályázaton való sikeres szereplése - Arckeresés című képe kapta a Bulvár, humor kategória 3. díját - alapján és a Moszkva-tér, Széll Kálmán-tér című szinopszisáért.

A legjobb hírképért járó Escher Károly különdíjban Beliczay László, az MTI fotóriportere részesült a Felmentő ítélet című fotójáért. A Dávid és Góliát c. képriportjával elnyerte a Sport sorozat kategória megosztott második díját.

A vidéken dolgozó, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó díjat, és az Emberábrázolás-portré egyedi kategória 1. díját Szemben c. fotójával Komka Péter, az MTI külső munkatársa kapta.

A 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporternek járó elismerést Pályi Zsófia, az Origo fotóriportere kapta, aki egyben elnyerte a Természet és tudomány sorozat 1. díját az Illegális aranyásók c. képriportjáért, az Emberábrázolás-portré sorozat kategória 2. díját az Átlagmagyar c. sorozatával és a Művészet sorozat 3. díját a Nyugdíjas Ki mit tud Hévízen c. riportjáért.

Vélemények a zsűri tagjaitól

Tony Hicks, az AP európai és afrikai fotószerkesztője, a zsűri elnöke:
Összességében nagyon érdekes, élvezetes, kihívásokkal teli három nap volt ez számomra.
Az előzsűrizéssel együtt összesen csaknem 9000 képet nézett át a zsűri, és azzal, ahogyan ezt a hatalmas számot csökkentettük, a döntőbe jutott képek megelégedésre adtak okot mind az ötünknek.
Jó volt a zsűri összetétele. Az a tény, hogy a zsűrinek a két magyar tagja mellett három külföldi tagja volt - Marián Pauer, Radu Sigheti és jómagam - és mind az öten különböző háttérrel rendelkezünk azt biztosította, hogy a fotózás egyetlen területe sem részesült előnyben a többivel szemben. Ez olyannyira igaz, hogy a nyertes munkáknak csak egy nagyon kis hányada nyerte el mindannyiunk tetszését. Egészséges vita zajlott, és az összes zsűritag kifejthette a véleményét.
A benevezett munkák minősége összességében jó volt, bár egyben következetlen is. Némely kategória jobb volt, mint a többi, és a kategóriákon belül voltak olyan munkák is, amelyeket eleve nem kellett volna benevezni.
Számomra a legnagyobb csalódást az okozta, hogy ismerek két olyan kiváló magyar fotóst is, akik nem pályáztak. Ez a pályázat a magyar fotózás kirakata, amelynek nagyszerű hagyományai vannak, éppen ezért a legjobb fotósoknak kellett volna részt venniük. Mindent meg fogok tenni azért, hogy beszéljek azokkal a fotósokkal, akik az idén nem nevezték be a képeiket, és elmagyarázzam nekik, miért kell ezt megtenniük jövőre.
Mint a Magyar Sajtófotó Pályázat 2011 zsűri elnöke ez a legkevesebb, amit megtehetek. Ezzel is törleszthetek valamennyit Szalay Zoltán és Szigeti Tamás vendégszeretetéért, valamint azért a megtiszteltetésért, hogy részt vehettem ezen a rangos eseményen.

Marián Pauer publicista, fotótörténész, a Pozsonyi Jogi Egyetem média fakultásának vezetője, a zsűri tagja: Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy személyes véleményemet fejtsem ki. A magyar fotózás olyan nemzetközi hírű személyiségeket adott a világnak, mint Robert Capa, André Kertész, Escher Károly, a három Munkácsi testvér, és mások. Néhány kortárs fotós az ő lábnyomaikat követve fejleszti tovább ezt a hagyományt. Csak hogy egyet említsek közülük: Korniss Péter.
Éppen ezért óriási megtiszteltetés és tapasztalat számomra, hogy tagja lehettem a Magyar Sajtófotó Pályázat nemzetközi zsűrijének. Idén másodszor vettem részt a zsűri munkájában. A verseny-fotók technikai és művészeti színvonala ismét nagyon magas volt, különösen némelyik sorozat sikeredett tökéletesre. Emelem kalapom a szervezők előtt, akik a távolról sem tökéletes körülmények ellenére készítették elő a pályázat 30. évfordulójának lebonyolítását. Szeretném kifejezni mély tiszteletemet mindenekelőtt Szalay Zoltánnak, a sajtófotó kiállítások rendezőjének, Szigeti Tamásnak, a MÚOSZ Fotóriporteri Szakosztály alelnökének és még sokaknak, akik a zsűrizés megszervezésében részt vettek. Meggyőződésem: munkájukkal nagyban hozzájárultak a jövő évi pályázat megalapozásához is.

Radu Sigheti, a Reuters romániai vezető fotóriportere, a zsűri tagja:
Sok volt a munkánk, amit örömmel végeztünk. Sok kiváló kép közül kellett a zsűrinek válogatnia - kemény munkát adtatok nekünk, és ehhez gratulálok.
Tetszett a zsűrizés nyitottsága, ami nagy segítséget nyújtott a fotósoknak, hogy tovább fejlődjenek a jövőben. Ez adalék volt a pályázat oktatási/nevelési szándékához.
Személy szerint rám mély benyomást tett minden kategóriában a képek története, a magyar fotósok hatalmas történetmesélő ereje a hír fotótól kezdve a sorozatokig. Nagyra értékelem, hogy kortársaik napi életének minden szegmensébe betekintenek, belföldön és külföldön egyaránt.
A fotózás úttörői közül sokan magyarok voltak, munkáik megtalálhatók sok-sok múzeumban és fotótörténeti könyvben.
A 90-es évek közepe óta ismerem a magyar sajtófotó pályázatot. Otthon őrzök sok régi katalógus, amelyeket rendszeresen mutogatok a barátaimnak és hurcolom magammal, hogy megmutathassam a diákjaimnak a fotó kurzusokon. A ma új fotósai lépést tartanak elődeikkel, magasan tartva a fotózás zászlaját minőségi munkájukkal.
A magyar hírfotózás szíve maga a pályázat, amely 30 éve meghatározó tényezője a magyar fotóriporteri tevékenységnek, és számomra nagy megtiszteltetés, hogy részese lehettem az évfordulós pályázat zsűrijének.

Szalmás Péter, a Népszava képszerkesztője a zsűri tagja:
Pályázóként sokszor vettem részt ezen a megmérettetésen, sokszor kritizáltam a pályázati kiírást, a zsűri munkáját és most szívesen vállaltam a felkérést. A sportfotózás áll a legközelebb hozzám, így érthető, hogy ezeket a pályázatokat néztem a legkritikusabban, mert magam is fotóztam olyan eseményen, ahol az egyik díjnyertes kép készült. Ami nem tetszik és ezt évek óta felvetem: ez sajtófotó pályázat, ráadásul a legnagyobb hazai újságíró szervezet, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége pályázata, tehát nem szerencsés, hogy az amatőrök is részt vehetnek rajta. Egy hétig előzsűriztünk, 8848 képet néztünk meg és ebből, megítélésem szerint közel hatezer volt az amatőr kép. Elég régen vagyok a szakmában ahhoz, hogy ránézésre fel tudom ismerni a profik munkáit, figyelemmel kísérem a kollegák megjelent anyagait a lapokban, az interneten, a facebookon és könnyen felismerhető, hogy az adott képet, képsorozatot profi vagy amatőr készítette. Természetesen az amatőrök munkái között is akadt egy, két - önmagukhoz képest - kimagasló eredmény, de ez inkább csak a kivételeket jelentette. A túl sok kép megzavarhatta a zsűri külföldi tagjait, mert csak ezzel tudom magyarázni azt, hogy a szűrésnél áldozatul estek és nem kerültek be a második fordulóba kimondottan jó profi képek is. Jó élmény volt, hogy a három napos, személyes, intenzív zsűrizés a vártnál sokkal gördülékenyebb és feszesebb volt. Jól éreztem magam. A zsűrizést nem éreztem darálásnak, sőt nagyon tartalmasnak, fegyelmezettnek, érdekes vitákkal fűszerezve, amelyek többségében ugyan alul maradtam a véleményemmel, de tudomásul vettem a többségi szavazatot. Tanultam belőle.

Virágvölgyi István, az MTI fotószerkesztőség vezetője, a zsűri tagja:
Öröm volt látni, hogy a zsűri minden tagja lelkiismeretesen vetette bele magát a háromnapos, intenzív munkába és nagyon érzékenyen, az apró részletekre kiterjedően ítélte meg a pályázók képeit. A harmadik nap végén több zsűritaggal megállapítottuk: annak ellenére, hogy mindenki számára volt néhány kedves anyag, amely nem került be a végső válogatásba, a díjazott képekkel mindenki elégedett volt. Sokszor felmerült, hogy a pályázott sorozatokból akár több képet is ki lehetett volna hagyni, hogy egy feszesebb riport szülessen, mégis a képesszék között lényegesen nehezebben lehetett dönteni, mert erős mezőnyt képviseltek. Közülük is a Képriport, és a Társadalomábrázolás kategória sorozatai jelentették a legkeményebb diót és végül a nagydíjasok is ebből a két kategóriából kerültek ki. Érezhető volt - különösen az ügynökségi háttérrel rendelkező zsűritagoknál - hogy kurrens képvilágot, friss ötleteket kerestek a rengeteg kép között. A határozott egyéni álláspontok ellenére rendkívül együttműködően, akár kompromisszumokra is készen lehetett velük együtt dolgozni. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a zsűri minden tagja rendkívül lelkiismeretesen és a legjobb tudása szerint próbálta megtalálni a legjobb képanyagokat.

Az eredményhirdetés képeit Mudra László (origo) készítette

Econtest by Eox