Ha léteznek a futballőrületnek szintjei, akkor alighanem a legfelsőre nyerhet bebocsáttatást az, aki részt vesz a Royal Shrovetide futballmeccsen az angliai Ashbourne-ban. Itt még őrzik azt a tizenkettedik századig visszanyúló hagyományt, amely a labdarúgás állítólagos ősének állít emléket. A kétnapos ütközet során délután kettőtől este tízig feszül egymásnak a település férfilakossága. Ezt a szó legszorosabb értelmében kell érteni: a kétnapos meccsnek ugyanis több köze van a tömegverekedéshez, mint a futballhoz. A két csapat több száz játékosa hegyre föl, illetve a folyó mentén lefelé halad az egymástól három mérföldre lévő kapukig, s ha valaki nagy kínok árán eléri azt, háromszor meg kell ütnie a kapufát a kézzel festett labdával. Leírva pofonegyszerű. A gyakorlatban inkább csak a pofon marad. Meg némi dagonya.

A hazaiak két szurkolója némileg elégedetlen a játékvezető döntésével a február 25-én rendezett Stoke City–Arsenal angol bajnoki futballmérkőzésen.

A vendégcsapat játékosainak egyike az öltözőfolyosón a Chesham Ladies–Charlton Athletic (0–4) másodosztályú női futballmérkőzésen. (2014. március 2.)

"I am Stoke." Így hangzik a Stoke City futballcsapatának 2014/2015-ös jelmondata. A szlogent a legismertebb szurkolói nóták egyikéből kölcsönözték, s ennél jobban talán semmi nem fejezi ki, milyen sokat jelent a piros-fehér egyesület a drukkereknek – és fordítva. Március elsején a klub felkérésére a szurkolókat fotóztam a Stoke City–Arsenal Premier League-mérkőzésen. A feladatom az volt, hogy megmutassam, milyen sokféle ember életét fűzi össze a csapat és a labdarúgás. Gazdagok, szegények, idősek és fiatalok, angolok és külföldi "zarándokok" gyűlnek össze kéthetente a Britannia stadionban, hogy létrehozzák a Stoke City meccsein uralkodó, még az angol bajnokságban is különlegesnek számító atmoszféráját.A legjellemzőbb a reggeltől lassan gyülekező szurkolók látványa, akik már-már templomi áhítattal várják a kezdő sípszót. Az Arsenal elleni meccsek különös jelentőséggel bírnak a Stoke-drukkerek életében, kedvenc időtöltéseik közé tartozik ugyanis a londoniak menedzserének, Arsene Wengernek a bosszantása. Mivel a tavaszi összecsapás a hazaiak 1–0-ás győzelmével végződött, a hangulat még a szokásosnál is vidámabb volt.

A dunaszerdahelyi drukkerek a DAC futballcsapatának himnuszát éneklik a május 20-i, Spartak elleni szlovák bajnoki (1–0) előtt. A tét a bentmaradás. Kiszurkolták.